Mindent vagy Semmit: a tudásra építő televíziós vetélkedő

A kilencvenes évek népszerű kvízműsorában a játékosoknak nem a szerencsére, hanem éles elmére és gyors reakcióra volt szükségük ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

A Jeopardy! alapjaira épülő Mindent vagy Semmit televíziós vetélkedő Koós György rendezésében készült, a műsorvezető pedig Vágó István volt. 1993 és 1999 nyara között volt képernyőn, először az MTV1-en, majd a TV2-n. A műsor háziasszonya Brunner Márta volt.

A Mindent vagy Semmit! játék menete

Mindig három játékos versengett egymással. Jellemzően az előző adás nyertese, valamint az előző adás második helyezettje és egy új játékos csatáztak. A műsorvezető az első játékosnak hat kategóriát mutatott, ezek közül választhatott az első körben.

A válaszok értéke 1000-től 5000-ig terjedt. A második körben már 2000-től 10 ezerig. A hat kategóriában egyaránt öt kérdés volt, egy műsorban azonban általában 14, legfeljebb 16 kérdésre jutott idő.

Az első két kör során a 30 kérdés közül egy esetben egy felkiáltójel rejlett. Ez jelentette a garantált tárgynyereményt. Ezt a játékos kérhette, de ha nem szerette volna, akkor megkapta a kérdést. Mindig az adott kategórián belül a legalacsonyabb pontszámú kérdést lehetett választani. Ez azt jelenti, hogy nem kérhette valaki az 5000-es pontszámút egy kategórián belül, ha az ezer pontot érőt még nem tette fel Vágó István.

Aki helyesen válaszolt, az annyival növelte pontjai számát, amennyit ért az adott kérdés. Aki viszont hibásan válaszolt, attól ezt az értéket levonták. Abban az esetben, ha az adott kérdésre egyetlen játékos sem tudta a helyes választ, akkor az választhatott témakört, aki abban a pillanatban a legtöbb ponttal rendelkezett.

“Hol járunk?”

Az első forduló végén jött egy “Hol járunk” kérdés. A műsorvezető egy adott településre vonatkozó jellemzőket mondott. Ha valamelyik játékos lenyomta az előtte lévő gombot, akkor övé lett a jog, hogy megválaszolja a kérdést. Amennyiben téves választ mondott, akkor a másik két játékosé lett a lehetőség. Végül a kettő közül az utolsó játékos következett.

Az, aki a “Hol járunk” kérdésre sikerrel felelt, választhatott egy számot 1-30 között. Brunner Márta fedte fel, hogy a szám mögött egy adott mennyiségű pont szerepelt, vagy egy felkiáltójel. Utóbbi esetben garantált tárgynyereményt kaphatott a játékos, egy adott mennyiségű pontért cserébe. Lehetett alkudni is.

A második fordulóban már bármelyik pontszámot érő kérdést lehetett választani. 2000, 4000, 6000, 8000 és 10 000 pontot érő kérdések voltak. Az izgalom fokozódott, nagyobb lett a tét, gyorsabban az élre törhetett valaki, de könnyebb lett elbukni a nehezen megszerzett pontokat.

A 14-16 kérdést követően újabb “Hol járunk” kérdés következett. A helyesen felelő játékos újból 1-30 közötti számot választhatott. A korábban vázoltaknak megfelelően pontokat vagy tárgynyereményt lehetett nyerni.

A játék végső fázisában jöttek a villámkérdések. Egy perce volt a játékosoknak, amennyi kérdés belefért az időbe, annyi kérdés hangzott el. Minden helyes válaszért 3000 pontot lehetett kapni. Akinek a legtöbb pontja volt, annak felajánlottak egy garantált tárgynyereményt, majd a táblán lévő számok közül választhatott. Ekkor viszont a kérdéseket beküldő személyek nevei voltak a táblán. A kiválasztott személy egy utazást nyert.

A két vesztes játékos társasjátékkal gazdagodott. A nyertesnek maradt 10 másodperce maradt arra, hogy játszik-e tovább a főnyereményért, egy autóért, vagy a pontjait elkölti tárgynyereményekre. Amikor a műsor átkerült a TV2-re, akkor az, aki kiszállt, és nem folytatta a játékot, az számlát nyithatott a Mezőbankban, később Erste Bankban, és a pontjai értékét megkapta egy bankszámlán.

Hosszú út vezetett az autóig

Az autót a kilencedik győzelem után lehetett elvinni. Aki a tizedik körig elment, az az autót is elvihette, és a pontjaiért bevásárolhatott tárgynyereményekből. Az MTV1-es időben a tizenegyedik győzelmet követően az a Mezőbanknak köszönhetően el lehetett vinni a “Nyerő Mező”-t. Ez egy megadott nagy mennyiségű pénzt jelentett.

Nyitókép: Nézzük.hu